Az az igazság, nem is nagyon emlékszem arra, hogy mi volt a becenevem. Miskovicz volt a malac, mert annyira túrta lelkesen a gyepet, Gróf volt a Báró, kemény, megbízható hátvédként játszott, Menyhártot, aki társam volt a védelemben Menyúsnak hívták, a válogatott kapujáig eljutó Tóthot Totyának becézték. Tatárt, aki remekül bombázott kapura Batunak becézték. Én meg voltam a Boldó. Így kezdte a múltidézést Boldóczki Sándor (kép), a nagyszerű Kohász-labdarúgó.