Először is a friss hó sok mindent eltakar, ami nem válik büszkeségünkre, sok szemetet, koszt, rendetlenséget. Befedi a lehullott, szomorú avart, a kopott füvet, a járdák hibáit.
Szűzi, ártatlan fehérséget varázsol körénk, amibe ugyan (kénytelenül) gyorsan beletaposunk, összefröcsköljük, latyakká járkáljuk – de mégiscsak más, mint a komor, fekete aszfalt.