Szerkesztőségünk ablakából kitekintve minden nap láthatjuk Mukit, az egykori vidámpark kismozdonyát, múltunk egy darabját. Eshet a hó, az eső, fújhat a szél, süthet a nap, ez a vonat már nem indul el sehova, jó ideje megérkezett ide, végleges állomáshelyére. A február 6-i napsütésben a parkban kihelyezett egyik padon egy ismeretlenül is ismerős emberrel beszélgettem, akivel pár perc alatt négy közös barátunkat azonosítottuk be. Muki összehozott bennünket. (teljes szöveg)
