A kukoricaföldből kinőtt Sztálinváros

„A csaknem harmincezer lakosú új, Duna menti városunkat, a hatalmas vasművet pár esztendő alatt saját gyermekéhez méltó szeretettel és nagy jövőt ígérő büszkeséggel zárta szívébe felszabadult népünk. A pentelei puszták helyén épülő nagy békealkotás fejlődését, izmosodását egyaránt figyelemmel kísérik a városi és a falusi dolgozók” – lelkesedett 1955 januárjában a pártlap Szabad Nép az első ötéves terv egyik „legragyogóbb” eredményéről.