Mintha mostanra kissé besokalltunk volna az esőből, illetve annak a monszunváltozatából. Egyik pillanatban hét ágra süt a nap, aztán bekúszik fölénk egy végeláthatatlan, földöntúlian haragos színekben gomolygó, fekete felhő, mint valami nagy, sötét köpönyeg, mennydörög, villámlik (vagy még azt sem, csak úgy alattomban), leszakad az ég. Mögötte pedig olyan párát hagy a napsütéses időszakokra, ami az egészséges embereket is megviseli. Elég már az esőből. Persze. Másfelől látjuk – Kovács József is megörökítette –, hogy ez bár lehet félelmetes természeti jelenség, de látványra maga a csoda. (teljes szöveg)
