Oly szerencse, hogy vannak, akik hajnalban fényképezőgéppel a kezükben róják a várost (kicsit talán helyettünk is), megörökítve (kicsit talán számunkra is) a vissza nem térő pillanatokat. Mint ezen a fotón is. Ennyire szép lenne a Duna-part? Akár egy festmény. Akár egy gondosan komponált Windows-háttér. Akár egy hímzett gobelin, ezer színnel, ezer szállal adva vissza a megülő ködben pasztelles őszi szürkét, sárgát, zöldet. A legjobbkor készült a felvétel: mert hajnali sétákra sem mehetünk egyhamar. Őrizzük e képet, őrizzük a látványt, ami nem hűvös borzongást okoz, hanem megmelenget. (kép)
