Szivárványos jókedve van, szokták mondani. Nem alaptalan a hasonlat, hiszen amikor jártában-keltében észreveszi az ember, hogy valami kezd kibontakozni az ég alján, meglátja a színkezdeményeket, aztán ahogyan kiteljesedik, egyre erőteljesebbé válik a színsarló, önkéntelenül elmosolyodik, vidámság költözik a lelkébe. Tünékeny jelenség, a záporeső és a napsütés találkozásának szülötte, amely mindig csodálattal tölti el a halandót. (teljes szöveg)
