Barsi Dénes (életrajz)

1905. július 7-én született Jókán. Tanítói oklevele megszerzése után falusi tanítóként különböző újságokban kezdett irogatni, majd 1935-ben Szabó Pállal és Sinka Istvánnal megindították a Kelet Népe c. folyóiratot. Első két regénye 1941-ben jelent meg, 1943-ban pedig filmforgatókönyvet írt És a vakok is látnak címmel. A háború előtti szokatlan hangvételű és tartalmú filmet Jenei Imre rendezte. A háború alatt és után a fővárosban élt. A személyi kultusz idején bebörtönözték, és írása csak 1957-től jelenhetett meg újra. 1960-ban családjával az akkor még Sztálinvárosba költözött, és viszonylag korán bekövetkezett haláláig (1968.jan.5.) itt élt. Ezek alatt az évek alatt sorba születtek regényei, melyek nagy részének szereplőit, helyszíneit már a város "ihlette": Sorsváltás, 1963, Parázs a hamuban, 1968, stb. Novellái országos irodalmi folyóiratokban jelentek meg: Kortárs, Jelenkor, Alföld. 1962-ben József Attila díjat kapott. A Barsi Dénes Baráti Kör kezdeményezésére 1990-ben szobrot állítottak az írónak. A bronz mellszobor Fodor Sándor Dújv-ban élő szobrászművész alkotása, és a Munkásművelődési Központ előtt kapott helyet.