Birkás István életrajza

1947. febr. 1-én született Kunmadarason, ahonnan először Dunaföldvárra, majd 1957-ben Sztálinvárosba költözött szüleivel és két testvérbátyjával. Kisgyermek korában Szabó Lajos szocreál festőhöz járt, ahol a lelkes amatőr felnőttek között ő volt az egyetlen gyermek. 1960-tól Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanul tovább. Birkás István az itt folyó oktatás, szellemi nevelés színvonalát tekinti meghatározónak élete további alakulásában. Szerinte a "középiskola felszabadult hangulata után egyenesen nyomasztó volt a főiskola légköre". 1969-ben a főiskola elvégzése után visszatér Dunaújvárosba és az elkövetkező években meghatározó és jelentős alakja lesz Dunaújváros képzőművészeti életének. 1972-89 között kisebb-nagyobb megszakításokkal vezeti az Amatőr Műhelyt. Bár nem politikus alkat, a rendszerváltás utáni első önkormányzati testületben közszerepet is vállal: 1990. okt. 23-tól 1991. febr. 13-ig önkormányzati képviselő, a kulturális bizottság tagja. 1991-től 1997-ig a Modern Művészeti Közalapítvány Kuratóriumának elnöke. 1970-től hazai, majd a nyolcvanas évek elejétől rangos külföldi kiállításokon, pályázatokon szerepel. Elsősorban festőként ismert, de köztéri szobrokat is készített, melyek Dunaújvárosban láthatók: Kibontakozás (relief), 1978. Gárdonyi Géza Általános Iskola.; Örzők I-III. 1992. Városháza tér; Figura, 1996. Szoborpark. Díjak, ösztöndíjak: Derkovits-ösztöndíj, 1972-75; Pollock-Krasner Alapítvány ösztöndíja (New York), 1998. Először 35 éves korában, majd ezt követően rendszeresen visszatért kisgyermekkora színhelyére, Kunmadarasra. Az ott élő emberek, a tág horizont, a Hortobágy közelsége nyitotta meg benne az írásra késztetés szelepét. Ezeknek az élményeknek, látogatásoknak az eredménye az a két szociografikus hangvételű kötet, melyek az utóbbi években jelentek meg. Kunmadarasi jegyzete, 1995.; A futómadarak útja, 1997.(saját festményeinek illusztrálásával). (2000. áprilisban készült)