Halászat Dunapentelén

1414-ben Zsigmond előtt egy terjedelmes per folyik, a király több oklevél, nevezetesen 1320., 1324., 1330., 1334., 1350., 1364., 1382. és 1109. években keltek felolvasása és tárgyalása alapján kimondja a végzést, hogy Pentele a monostor patronátusságával, A Duna partján lakó jobbágyok számára a megélhetést többnyire a halászat biztosította. pentelei szigeten három helyen is volt állandó halászásra alkalmas hely, ahogy ekkoriban nevezték: tanya. A sziget északi és déli csúcsán egy-egy és közepén is egy. Az másutt is megfigyelhető, hogy az állandó halászhelyek, azaz tanyák főleg szigetekhez kapcsolódnak, itt ugyanis a termelékenyebb hálóshalászatot tudták űzni, erről kapta a tanya nevet is az ilyen halászóhely. A tanya ti. egyrészt a műveletet jelöli, amely a háló kivetésétől, annak bevonásáig tart, másrészt pedig a halászóhelyet magát. A nyugati részeken élő jobbágyok többnyire szántás-vetésből éltek. (He Károly János: Fejér vármegye története. Szfvár, 1901. 45.p.) A török hódoltság idején Pentele egyutcás település volt. Házai félig a földbe mélyítve, cölöpvázzal készültek, amelyet sárral tapasztottak be. A lakosság halászattal és földműveléssel foglalkozott. (He + Kolcs. 914 D 97 Dunaújváros földrajza. Bp. Akadémia, 1979. 92.p.) Zsigmond király 1414-ben Pentele, Zigetfeu, Zild, Zalk-Sz.-Márton határait megállapítván, ez alkalommal felhozatott az egyik fél részéről "Penteletonyája" halászóhely, melyet a másik fél Zalktonyája név alatt szerepeltet. Itt a tanyahalászat egészen tisztán van kifejezve. (OT 639 H 62 Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Bp. K.M. Természettudományi Társulat, 1887. 104.p.) Duna-pentele... tágas határa igen termékeny; rétjei kétszer kaszálhatók; szőlőhegye jó vörösbort ad; juhtenyésztése és halászata figyelmet érdemel. (OT 914 F 46 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 217.p.