A Tűzállóanyaggyártó története

1952 nov. 7-én adták át az üzemet. az első öntésből készült emléktéglákat adtak át a vendégeknek. Azzal a céllal épült a gyár, hogy a Siemens Martin kemencék belső burkolásához szükséges téglákat biztosítsák. Már az üzem átadása után kiderült, hogy a szilikon tégla erre alkalmatlan, fel kell javítani az alapanyagot, hogy burkolni lehessen vele. 1953-ban már önálló vállalatként üzemel. 1953-ban már üzembe helyezik a laboratóriumot, fizikai kémiai vizsgálat alá vehetik a gyártott téglákat. 1959-ben ismét a Dunai Vasműhöz csatlakozik az üzem, és műszaki, technológiai fejlesztést hajtanak végre. Gépesítik a kéziformázást, az anygamozgatást, átépítik az alagutkemencét. 1960-ban a plasztikus technológiáról áttérnek a félszáraz technológiára. 1965-től elkezdik a saválló téglák gyártását a Salgótarjáni üveggyár és a hideghengermű részére. 1970-ben a FAM megindulásával 40 celsius fokkal növelni kellett a csapolási hőmérsékletet. Igy bevezették a monolitikus üstbélés gyártását. Ehhez belga homokra volt szükség. ez drága, szállítása körülményes volt. Megpróbálták kiváltani cseh és osztrák homokkal. Kisérletek után megszületett a hazai tűzállótégla nagy aluminiumoxid tartalommal. 1975-től FloCon cégtől licence alapján tolózárgyártás kezdődött 1984-ben új tűzálló sajtolóprést állítottak üzembe. 1990-ben Kft-vé alakult az üzem.